Esmeralda olvas

Kaffka Margit: Hangyaboly

2011-11-05T07:58:00.001+01:00

Olvasgatom a korábbi értékeléseket, és nem értek valamit: csak engem lepett meg ennyire a zárdában izzó- izzadó szerelem? Én eddig mindig azt hittem, ha álmodoznak is bent- mert hogyne álmodoznának- akkor valami egykor, a kinti világban látott férfi, vagy egy helyes kispap lehet a titkos, és nyilván százszor meggyónt ideáljuk. Node ez? Hajfürtök, érintések, vallomások, és mindezen senki nem lepődik meg, láthatóan száz meg száz éve megszokott jelenség. Ilyenkor a párokat szétültetik , másik kolostorba küldik, aztán elcsöndesednek a szenvedélyek. (Vagy nem, lsd. Kunigunda)
Másrészt még azon is elgondolkodtam, vajon mi nők nem ilyen test nélküli, teljes szerelemre vágyunk-e sokszor? Hogy a másik értse minden rezdülésünket és gondolatunkat, a pillantásunkat. Erre férfi sosem lehet képes, mert nem, és kész. Vajon bujkál bennünk is egy efféle örök vágyakozás? Mi, világi nők talán a férfi szerelem és a női barátságok összeszövésével tudunk belül harmóniát teremteni?
Hát titeket ez nem kavart fel??

Sigrid Undset: Tavasz

2011-09-30T19:29:00.000+02:00

Minden egy anya anyjával kezdődött. Aki annyira ragyogott, és úgy fürdött ebben a ragyogásban, hogy a lányairól egészen meg is feledkezett. Ezek a lányok az árnyékában megnyurgultak, megsápadtak, megkeseredtek. Jóval túl a harmincon aztán egyikük beleszeretett a mama ifjú norvég pártfogoltjába, olyan dühödt hévvel és nyíltsággal, hogy már- már nevetségessé tette önmagát. Az ifjonc férfi volt, hízelgett neki a helyzet, s mivel ez az a kor volt, úgy élt vissza a helyzettel, hogy feleségül vette.
Késő volt már, nem lett belőle boldog asszony. Nem találta helyét, Dániából kiszakítva, nem értett sem a szerelemhez, sem a háztartáshoz.. Három gyermeket szült, de nem tudta jól szeretni őket sem. Férje, máskülönben lelkész, beleszeret egy gömbölyű fiatal lányba. Otthagyja hivatását és családját. Széthullanak. A nagyfiú dán nagyapjához kerül, Koppenhágában nő föl, modern, nyüzsgő nagyvárosban. Öccse és húga anyjukkal a fővárosba költözik, ott tengődnek. Az anya hullámzóan él, a rohamai alatt fia, Torkild gondoskodik róluk. Csak egy régi dán barátnőjével tartják a kapcsolatot. Morfinista lesz, s végül megöli magát. Wegnerné , a dán barátnő finom, érzékeny, melegszívű nő, aki jómódban él, szép otthont teremt, társaságba jár. Ám hirtelen megözvegyül, s elszegényedik. Ő sem lesz boldog többé, tisztes szegénységben, sok munkával és sok aggodalom közt neveli lányát, Rose-t. Otthonuk egy dolgot őriz meg a régi időből- a varázsát, a biztonságot, a melegséget. Ez lesz Torkild menedéke is, így lesz rajongása tárgya gyermekként az anya, fiatal férfiként pedig a lánya.
Rose és Torkild szerelme, szerelmespárrá, családdá formálódása lesz a regény tulajdonképpeni fő szála.
Mindeközben nagyon érdekes belelátni a századforduló skandináv világába is. Undset nagyon kedvemre való líraisággal ír a norvég tavaszról, nem sok, mégis élő, illatos az egész.
Rose egyik asszonybarátnője, Lindné karakterében vetődnek fel a kor női szabadságára, egyenjogúságára, szerepváltozására vonatkozó kérdései. Lindné eleinte nagyon határozott, aztán belekóstol az új életbe, és riadtan visszamenekül a megszokott, kevésbé rosszba.
A legjózanabb e sok tépelődő, filozofálgató, lélekboncolgató nő között Betzy. Gömbölyű, talpraesett, kacér és jókedvű. Ilyen volt fiatal lánynak is, fülig szerelmes az elérhetetlen Torkildba. Szépen férjhez ment valakihez, aki rajong érte és becsüli, sorra szüli a babákat, gömbölyödik, kacag, és három mondattal helyrerakja Torkild és Rose agyonbonyolított életét.
Csak jusson mindannyiunk mellé egy ilyen barátnő.

Török Gyula: A zöldköves gyűrű

2011-09-19T07:29:00.001+02:00

Messze felülmúlta a várakozásaimat!
Klasszikus Édes mostohám történetre számítottam. A föld nélküli, polgárosodó báró tragikus körülmények közt megözvegyül, magára marad három kicsi, rakoncátlan gyermekkel, hát keres nekik egy pótmamát: feleségül veszi a finom modorú, csöndes, művelt, de már kissé koros boltoskisasszonyt. No, gondoltam, a gyerekeknek újra boldog, meghitt fészket teremt, kisimítja a szomorúságot, a férj pedig jutalmul majd lassan igaz szerelemre ébred iránta… de Török Gyula nem Jókai, az elbogarasodott vénkisasszony nem változik pillangóvá, az árvák elszakadnak, szenvednek is, nagyon lassan csordogál majd öröm az életükbe. A végére mégis helyükre kerülnek, remek kis kölykök, életrevalóak.Modern lélektani regény- írják a tanulmányok.
Azért van benne bál is elég, meg ibolyavirágos szalon, krinolin, szaténcipellő…

Erdős Renée: Hajnali hegedűszó

2011-09-19T07:28:00.002+02:00

Ennyire azért senki sem lehet egyszerű. Istenem, a végén, a szerelmi vallomás: hattyúk, csónak, napfelkelte és Solveig dala…

Ez még Esmeraldának is sok volt…

Aucasin és Nicolete - Ófrancia széphistória

2011-09-19T07:27:00.001+02:00

Villon jutott szembe, azt hiszem, Nicolete tetszett volna neki…

Michael Arlen: A zöld kalap

2011-09-19T07:26:00.001+02:00

Hogy is mondjam- elfáradtam. A könyv első kétharmada egyrészt üres fecsegés jórészt tökéletesen érdektelen dolgokról, másrészt ködösítés, homály, feszültségteremtés, mintha valami óriási, nagy és tragikus végkifejlet felé közelednénk. Megjegyzem, attól voltam feszült, hogy követhetetlenül zagyvák és elkalandozóak a monológok, mindenféle magasabb cél vagy érték nélkül. És aztán kiderül, hogy egy nagyon mindennapi, nagyon banális szerelmi történetke az egész misztérium: gyerekkori szerelmesek, úri házból valók, anyagi okból atya által szétválaszttatnak, boldogtalan házasságok, lezüllő női erkölcs, megtépázott hírnév ellenére újra egymásra találnak, és mindent félredobva mégis egymáséi lesznek, meg akarnak szökni, ám az utolsó pillanatban a nő- melodramatikus fordulat- egy fának hajt a gólyával, hogy megmentse az épp elhagyás alatt álló másik hölgy boldogságát…
Az angol úri világot pellengérre állító finom élcek eleinte még ültek, de aztán kifulladt ez a szál is…

Kaffka Margit: Mária évei

2011-09-19T07:25:00.001+02:00

Mária szomorú élete. Nem lehetett egyszerű művelt nőnek lenni akkoriban. Más vágyak, más elvárások élnek benne, mint amit a világ kínálni tud neki. Ha az ember lelkét kamaszkorában, fiatal nő korában, csak versek és regények fűtik, és elmarad, kizáródik a való életből- lánykollégiumban él- visszacsöppenve a kisvárosi háziasszonyok apró cseprő napi gondokkal teli, csöppet sem regényes világába, gyökértelenné válik, elhalványul, s végül elhervad.
Nem tudtam azonosulni Mária fájdalmával, úgy éreztem, elengedi magát, és nem tesz semmit azért, hogy letérjen az útról, ami a romantikus, regényes véghez vezet. Azt hiszem, az édesanyja látta, tudta, hogy szenved, de nem tudta érteni, mi fáj neki. A nővére próbálta felrázni, vagy kicsit lerángatni a fellegekből, de Máriát ez a jövőkép megrémítette. Kevés boldog életét élő, sikeres, művelt nő élhetett akkor, kevés volt a biztató példa. Mária pedig gyenge volt ahhoz, hogy új utat törjön magának. Pedig a vőlegénye szerintem társ lett volna ebben, ha van türelme lépésenként kialakítani az új életet, és nem elvárni egyben, azonnal. Szegény Mária.

Kosáryné Réz Lola: Filoména

2011-09-19T07:23:00.001+02:00

Végtelenül megrázó élet. Nincs rá szavam.

Fejős Éva: Csajok - A Vénuszlakók mindennapjai

2011-09-19T07:22:00.001+02:00

Baszki. Fasza. Te vagy a legfontosabb. És ezt mondd is meg. A férfiak az erős, öntudatos, önálló akaratú nőket szeretik, világos? A kiskutyák akkor is cukik, ha a falra szarnak. Lényeg a pink. Ha ezt a nő komolyan is gondolja, és így él, akkor szánom.
Ja, és szerinte az ideális, irigylésre méltó nagymama nyolcvan évesen fehérneműboltnak álcázott szexshopot vezet , tűsarkúban jár és miniben, és párkapcsolati tanácsadó könyvet ír. Hát, én inkább egy Miss Marple- féle nagyira vágyom. A tanácsait is meghallgatnám…

Ez kihívás volt. Elég.

Bächer Iván: Vendégkönyv

2011-09-19T07:21:00.002+02:00

Ki kell találnom, az én vendégeim mely archetípusba tartoznak, illetve ha nem, akkor újakat kell kitalálnom hozzájuk, ami szórakoztató. A kártyapartikat meg most újra irigylem- a nagyim még rendes házat vitt, heti kártyapartin gyűlt össze a falu tanítója és dokija, a szépen felöltözött és kifrizurázott feleségeikkel, prezentálva a könyvben leírt menüket. Anyáék is összejártak kártyázni, de már rendszertelenül, kisebb rákészüléssel. Én meg olyan defektes vagyok, hogy kártyázni sem szeretek- veszíteni nem tudok, viszont nincs logikám :-) Akkor is akarok kártyapartikat tartani! (És kipróbálom a sajtos rudat, az elsőt, a nagymama receptjét- remélem tényleg nem szárad ki)

Díjazásomról

2011-02-20T10:33:00.000+01:00

Díjat kaptam, nocsak :-)) Köszönöm Miestasnak, hogy rám gondolt :-)

A figyelme motivál, hogy többet írjak a könyveimről. Továbbküldöm azoknak, akiknek a blogjából sokat tanulok és örömöm telik benne:

Sssajtnak
Stippistopnak
és a Galagonya lányoknak

A díjjal kapcsolatos szabályok:
1, Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek
2, Belinkelni azt a személyt akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3, Továbbadni 3-5 tehetséges , lehetőleg kezdő blogtársadnak és ezt tudatni is velük.

Caravaggio, a beteg Bacchus

2011-01-26T15:45:00.001+01:00

Passuth László: Medúzafej

Letettem a könyvet, és be kell vallanom, felsóhajtottam. Michelangelo Merisit nem tudtam megszeretni. Sőt, kifejezetten nyomasztó volt egy idő után minden este vele fejezni be a napot. Elalvás előtt egy dühös, borzas, szakállas alak üvöltött a képembe. Hogy férhetett meg egy testben ilyen indulat és ilyen finom kéz?
Passuth pedig olyan meleg hangon szól róla, olyan igyekezettel tompítja, simítja el viselt dolgait, hogy meleg volt, kötekedő és indulatos, hogy tulajdonképpen már hinnék is neki, és szívesen gondolnék rá Passuth szűrőin át, de azok a fiatal fiúk, kamasz kisfiúk, azok nem hagynak nyugodni. Nem tudok napirendre térni efölött, ahogy sosem fogok Lewis Carroll pedofíliája fölött sem.
Tulajdonképpen a római rész kavart föl a legjobban, és ezután már némi haraggal kísértem Málta felé, és cseppet sem sürgettem a pápai felmentő levél megérkezését. Az mondjuk nem lepett meg, hogy Máltán lovaggá választották, szerettem azt a szigetet. A szép Giudittáról többet is költhetett volna Passuth a női olvasók kedvéért. Kicsit úgy éreztem, Giudittára és Lénára neki volt szüksége, hogy ne kelljen Merisit teljesen melegnek képzelnie...
De azok a képek! Passuth szavaival még százszor szebbnek láttam mindet, a végén már nem is kerestem rá minden festmény eredetijére.
Azt hiszem ennyi indulattal nem is lehet ennél hosszabb életet kitölteni.

Anton Pavlovics Csehov: Anna a férje nyakán

2010-12-19T10:45:00.005+01:00

Anna a férje nyakán

Ez a cím olyan jó! Nem tudtam ellenállni, és rögtön odalapoztam. Ezzel persze lehet, hogy leettem a habot a tortáról, de nem bántam meg! Eleinte Annára gondoltam, Anna Kareninára, amikor Ánya férjhez ment, és belekóstolt az asszonykodásba. Szomorúság, magány, önsajnálat, amiben Anna úgy szeretett elmerülni . Ánya azonban sokkal egyszerűbb lélek, nem gyötrődött sokáig öreg, gazdag férje szigora miatt. Az első bálon, mintha megrázták volna, kinyílt a világ: kacér szépasszony lett reggelre. A férje pedig, a gazdag bácsi, te mamlasz... Ánya, Ánya...

A házitanító

Jaj de szép, amikor a kereskedő papa leiskolázza a gőgös házitanítót... Első olvasatra legalábbis, másodjára azonban szomorú, megsajnáltam a kölyköt.

Panaszkönyv (spoiler)

Kérem szépen, az ügyfélszolgálatok mindig is a humor forrásai voltak... Részletek egy vasúti panaszkönyvből:

" Ezen állomáshoz közeledvén és az ablakon át a természet szépségeiben gyönyörködvén, kalapom elrepült. I. Jarmonkin."
"Hogy ki írta, nem tudom, de én hülye, olvasom."
"Nyikadrov szocialista!"
"A vonat indulására várakozva szemügyre vettem az állomásfőnök ábrázatát, és fölöttébb elégedetlen voltam vele. Erről ezennel értesítem a főnökséget. Egy rettenthetetlen nyaraló."
"Tudom, hogy ezt ki írta, M.D. írta!"
"Ékeskedjetek erényekkel!"
"Katyenyka, megőrülök magáért!"
"Kéretik a panaszkönyvbe be nem írni, ami nem odavaló. Állomásfőnök helyett: Ivanov VII:"
"Hiába vagy hetedik, mégis hülye vagy."

Hivatali vizsga

A postahivatalnok, előléptetése előtt, bátorkodik a legalacsonyabb rangcím elnyeréséhez szükséges vizsgára jelentkezni...
Kedves, egyszerű írnok bácsika, recsegő- ropogó fogaskerekekkel... Ha ezt az elbeszélést nem Csehov írja, a bácsit kinevetik, elzavarják, állásából kicsapják, leissza magát és éjjel megfagy a hóban. Ám Csehov hőse...nos, annyit mondhatok, a végén ragyogó szemmel borozgat a tanárokkal. A kis füllentős...

Csökkentsd a várólistádat!

2010-12-16T07:05:00.001+01:00

Lobo játékának leírása itt.

Aki csatlakozna, jelentkezni lehet ennél a bejegyzésnél lehet kommentben, vagy a moly.hu-n ennél az eseménynél.

Ez pedig az én reménykedő polcom...

Romain Gary: Lady L.

2010-12-05T07:43:00.000+01:00

Mást vártam. Mivel sznobizmusba hajlóan szeretem az angolokat, pláne az angol arisztokratákat, a regényben leginkább az egyre jobban sápadó és aléló Sir Percy Rodinerrel, a Koszorús Költővel tudtam azonosulni. Nem jött be ez a kicsavart Hamupipőke sztori, és a végén a széf…hát olcsó és bizarr megoldás. A sok anarchista filozófia értelmezéséhez meg fáradt voltam esténként. Most is az vagyok. Nem korrekt ilyenkor elemzést írni. Bocs Anette.

Spiró György: Tavaszi tárlat

2010-12-05T07:40:00.000+01:00

Amikor azt hiszed, hibátlanul szürke vagy, semleges, unalmasan támadhatatlan , neveled a gyereket, eszed a mákostésztát, gyártod a statisztikát, építed a hazát, de azt sem túl hangosan, akkor kiderül, hogy dehogynem. Bárkit, bárhol, bármikor. Csak úgy, véletlenül is. Néhány nap, és a halálodtól félsz.. Azt hittem, a diktatúrákat is túl lehet élni, ha az ember szót fogad.

Katie Ffjorde: Száz boldog esküvőm

2010-12-05T07:38:00.000+01:00

Vigyázat! Nemhogy a cselekményt, de a poénokat is lelövöm! Csak erős idegzetűeknek, mert nagyon rozalin és nagyon habos!!!

Voltak pillanatok, amikor nem bírtam letenni, igen, igen,szemérmesen bevallom… Vekerdy alaposan elfenekelne, ha megtudná, hogy tegnap a bébik vacsora közben Mézga családot nézhettek, hogy anya sajtevés közben is olvashasson :-)) Na de félre a tréfát. A könyv első harmada akkora ordító sablon és közhelygyűjtemény, hogy fájdalom átlapozni is. Ebben a könyvben MINDENKI jóképű, jótermészetű, és boldogtalan eleinte. Már ott kezdődik a habzuhatag, hogy a főszereplő ESKÜVŐSZERVEZŐ. Sok, sok, sok! Csak azért nem tettem le,mert @bozs adta kölcsön, és olyan kedvesen írt róla,hogy nem akartam neki csalódást okozni. És igaza lett. A közepe nagyon jó! Meg nem tudom mondani, miért, mert ugyanolyan sablonos. Mindenkinél megcsillan a herceg fehér lovának selymes sörénye, de ó jaj, valami közbejön… Lehet, hogy a kis varrólány mentette meg a történetet, nagyon bírom a régi kosztümöket,báliruhákat… Az esküvőszervező beleszeret a menő és Hugh Grant-es fotósba, ám egy félreértés miatt azt hiszi, menyasszonya van. A varrólány beleszeret a kőgazdag vőfélybe. A fodrászlány elhagyja a menő krikettjátékost,és beleszeret a szomszéd kertészbe, aki szintén jóképű,és persze valójában nagyon okos programozó, aki belefáradt a cyberlétbe, ezért pillangókra és illatos ibolyára cserélte. De azért nagyon izmos a felsőteste, és remekül hegeszt. A varrólány klasszikus hamupipőke, akinek váratlanul remek frizurát vágnak, erővel megcsináltatják a színeit, és beiratják keringőtanfolyamra, ezektől teste – lelke kivirul, és a vőfély az első mámoros éj után megkéri a kezét.. A fodrászlányról kiderül, hogy tortamester, született tehetség. A sikertől mámorosan leteperi az alvó kertészt, aki ezért azonnal megkéri a kezét. Az esküvőszervező igazi kemény szingli, perfekt üzletasszony, akinek nincs szüksége férfiakra. Aztán hoppá, mégis. Felülemelkedik a rettenetesen megrázó főiskolai csalódáson, mely miatt az egész férfinemet temette, a helikopteren érkező fotós karjaiba omlik, aki másnap reggeli közben megkéri a kezét. Azért a sztáresküvő előtt gyorsan a kishúgát is férjhezadja, mert nagyon ügyes. Lennék a borbeszállítójuk :-))

Komolyan mondom, olvassátok el, mert az elejét és végét levágva nagyon szórakoztató!!!

Pierre Benoit: Ferté kisasszony

2010-12-05T07:35:00.000+01:00

Miért tűnt el a süllyesztőben ez a remek kis regény? Na jó, megengedem, lányregény.
Részemről elférne egy polcon a Brontë nővérekkel…
Az egyik kereskedőcsalád tönkremegy, a romjain a másik fölemelkedik. Dél- Franciaország, hajók, mocsár. Anna, az elszegényedett család lánya beleszeret az egyre jobbmódú fiúba, akit, már vőlegényként, , hogy lehiggadjon, Haitira küldenek tanulmányútra. És ahonnan egy év múlva- ugye nem meglepő- egy bájos szőke feleséggel tér haza. Vagyis csak térne, mert indulás előtt hirtelen meghal. A bánatos özvegy, Galswinthe, és az elhagyott menyasszony egymás szomszédságában kerül, és nem angolkisasszonyos tartózkodással szeret egymásba… A szőke fiatalasszony tüdőbajban haldoklik, férje családja lassan tönkremegy, Anna a szerelemben kivirul, kigömbölyödik. Galswinthe halála után Anna gazdag lesz, kíméletlenül bedönti a fiú családjának maradék üzletét, de szomorú marad, és végül egyedül, boldogtalanul hal meg.
A regény finom, elegáns, de nagyon realista, semmi púder. Köd, hideg, és sok sejtetés…

Catherina Habsburg- Lotharingen: Marie Antoinette

2010-12-05T07:31:00.000+01:00

Huhhh. Kár volt belefogni. Egyetlen érdekessége az a különös látásmód volt, ahogy ez a kissé buta és nem kissé elfogult nő az előkelő arisztokrata szemszögéből pillant le és vissza a történelemre. Halálra bosszantott, ahogy görcsösen igyekszik ezer jelet találni, amik előre jelezték a "szomorú sorsú királyné életének tragikus végét"…
Valaki adja már oda ezt az adathalmazt egy írónak, mert érdekelne az a lenyűgözően olvasmányos könyv…

Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

2010-12-05T07:20:00.004+01:00

Három csillagot szigorúan csak átlagban kapott! A történet két szálon fut. Az ötvenes évek Angliájában játszódó része nagyon tetszett, rendesen kidolgozva simán eljuthatott volna akár 4,5-ig is! A bombázások miatt vidéki családba befogadott londoni lány története nagyon kellemes, beleszeret a „testvére” vőlegényébe, és mivel ez kábé a könyv negyedénél talált viszonzásra, gyanakodtam, hogy itt még csavarok jönnek a boldog beteljesülésig. Gondoltam, kitagadják őket, új életet kezdenek, vagy bármimás, no de az a pofonegyszerű megoldás, hogy a menyasszony terhes lesz az esküvő előtt ( ’50-es évek, vidék, Anglia!) , meghiúsítva így a szakítást, nem jutott eszembe. (Nem vagyok még elég rutinos lányregény-olvasó.) Ekkor persze a lány visszavonul, külföldre költözik a kissé leszbikus modern asszony pártfogásával. Mert persze- és ez már kezdett nekem kissé sok lenni- ős is terhes lett a vőlegénytől… Hazatérve hozzámegy régi rajongójához, aki a világ előtt magáénak vallja a kis szerelemgyereket. Aki- újabb fájó csavar-, vakon született, bár gyönyörű, mint egy angyalka… (Könnycsepp legördül) Most elmondom a sztori végét, de tudni kell, hogy ahhoz, hogy ezt kihámozhassam, át kellett rágni magam a regény második felén, ami rettenetes büntetés azért a nem túl elmés megfejtésért! Tehát: a menyasszony nem is volt terhes, csak rájött, hogy a fiú lépni készül, és ilyen rafináltan oldotta meg a problémát. Öregen találkoznak újra, amikor könnyek közt végre lezárják a múltat, és hűséges kiskutya férjében végre felfedezi az örök emberi értékeket. Ezen kívül végig kellett nyűglődnöm egy szőke bombázó siránkozását, aki amúgy nem csak szexi, de okos és modern nő is, de hát muszáj volt gyereket szülnie, ami miatt hájas loncsos nyűgös zsírpacnivá változott, ami miatt a párja rögtön el is hagyja. De ilyenkor egy vérbeli Cosmo-girl megrázza magát, kicsinosodik, saját vállalkozásba kezd, gyerekét lepasszolja az első házbatévedt öregasszonynak, és mire a pasi visszakúszik, már le is cseréli egy aszfaltbunkó, ám nagyon gazdag vállalkozóra. Szerencsére a szép vak lány mindig megmasszírozza a fejét, amikor kimerül.

Persze nem mintha erre az olvasásra bárki kényszerített volna :-)) Önként vagyok hülye :-))

Frida Kahlo

2010-10-08T14:17:00.002+02:00

Bécs, 2010. október 6.

Frida a legkedvencebb kedves festőm tegnap óta. A Császárvárost bevettük, bár megrendítő, hogy Bratwurst fogyasztása nélkül kellett távoznom. Komoly ok a visszatérésre.

HArival és Pávellel bármikor elindulnék egy többnapos balkáni buszos társasutazásra is.

Frida Kahlo

1907. Magdalena Carmen Frieda Kahlo y Calderón megszületett Coyoacában, Mexkóváros külvárosában, a híres kék házban.

1910. Forradalom, majd polgárháború Mexikóban, mely életének meghatározó motívuma lesz. Születési éveként később tiszteletből a forradalom kitörésének évét nevezte meg.

1914. Gyermekbénulást kap, amiből bár felépül, a lába sánta marad, ezt leplezendő fiatal lányként előszeretettel öltözött férfiruhába, majd hosszú mexikói szoknyákba. A tehuana népviselet egész életében kedvenc öltözéke maradt. A család szűkösen élt, ezért a lányoknak már korán dolgozniuk kellett. Ennek ellenére Frida alapfokú iskolája elvégzése után az ország egyik legjobb középfokú intézményében tanulhatott, s orvosnak készült. Ekkor került kapcsolatba a mexikói baloldal több jövendő vezetőjével.

1925. szeptember 17-én egy villamos ütközött azzal a busszal, amin Frida utazott, s ő egész életére kiható sérüléseket szenvedett. Csak sokára derült ki súlyos gerincsérülése, s hónapokra gipszfűzőbe zárták. Az unalom és a fájdalom elől menekülve kezdett festeni. egy tükörben nézve magát festette meg első önarcképét.

1928. Csatlakozik az önálló mexikói kultúra megteremtését célul tűző művészeti csoporthoz. Itt ismerkedik meg a nála huszonegy évvel idősebb neves festővel, Diego Riverával, akihez egy év múlva feleségül is megy.

1930-ban három évre az USA-ba költöznek, ahol Diego több épület freskóját készíti el. Hamarosan a társasági élet ismert és kedvelt alakjai lesznek. Bár az orvosok szerint súlyos balesete miatt képtelen gyermeket szülni, 1932-ben mégis várandós lesz. Sajnos azonban még ebben az évben elvetél. A trauma feldolgozását nem könnyíti meg, hogy férjét érezhetően hidegen hagyja a gyermekkérdés. A kórházból kikerülve sokszor, sokféleképpen festi meg ezt a megrázó élményt. Több abortusz következik ezután, majd egyre erősebben gyötri a honvágy.

1933 végén hazatérnek. Visszatérésük után Rivera, akinek eddig is rendszeresen voltak házasságon kívüli kapcsolatai, Frida húgával, Cristinával kezdett viszonyt.

Frida ezentúl nem érezte magára nézve kötelezőnek a házastársi hűséget, s nyílt viszonyt folytatott jó néhány ismert és kevésbé ismert férfival és nővel. Szeretői között ott találhatjuk Lev Trockijt is, akinek a Rivera házaspár kérésére adtak menedékjogot Mexikóban. Neki ajánlotta egyik legszebb, legragyogóbb önarcképét, a Függönyök között címűt.

1937-ben több festővel együtt egy mexikói kiállításon mutatta be műveit, majd a következő évben New Yorkban nagy sikerű önálló kiállítása volt. Sok képet adott el és sok megrendelést kapott.

1939 tavaszán Párizsban is megnyílt a kiállítása, de ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. De ő volt az első latin-amerikai festő, akitől képet vásárolt a Louvre (The Frame). Még ebben az évben Rivera kezdeményezésére elváltak, de a következő évben újra összeházasodtak. Ekkor Kahlo már neves, független művész volt, de férjéhez élete végéig mély érzelem kötötte.

A II. világháború éveiben egyre aktívabb lett, tanított, tagja lett a mexikói kultúrát támogató testületnek, részt vett a szürrealisták nemzetközi kiállításán. De gerince egyre jobban fájt, újra acélfűzőt kellett viselnie, majd 1946-ban New Yorkban megműtötték. A műtét nem segített állapotán, súlyos depresszió gyötörte. Fel kellett hagynia a tanítással, de a politizálással nem.
1948-ban belépett a Mexikói Kommunista Pártba. 1950-ben hét operációt végeztek a gerincén, ettől kezdve tolószékbe kényszerült, és állandó fájdalomcsillapításra szorult.

1953-ban amputálták jobb lábát, és nem hagyhatta el az ágyát. Ez nem akadályozta meg abban, hogy elmenjen első önálló mexikói kiállítására: mindenki legnagyobb meglepetésére ágyában fekve, díszes tehuana ruhában jelent meg a megnyitón.

1954 nyarán tüdőgyulladást kapott, ennek ellenére július 2-án részt vett egy tüntetésen, amelyen az USA guatemalai beavatkozása ellen léptek fel. Az állapota egyre romlott, és július 12-éről 13-ára virradó éjjel meghalt. Bár az orvosok tüdőembóliát állapítottak meg, naplója néhány bejegyzése miatt nem zárható ki az öngyilkosság sem.

(némi műelemzés: folyt. köv.)

Krúdy forgatókönyv

2010-09-20T16:53:00.001+02:00

Arra gondoltam, kezdhetnénk Óbudán, az emlékházban. Aztán csavargás a hangulatos óbudai kis utcákban. Esetleg egy kávé, süti arrafelé, mondjuk egy novellával, vagy pár szemelvénnyel aláfestve. Aztán Margitsziget, rom, séta, felolvasással, majd sírkert, végül Postakocsi, vagy más boros hely, ahol mulathatunk reggelig. És ott is jó lenne pár kedvencet felolvasni. De ez csak vitaindító iromány. Mi tegyünk még bele, mit hagyjunk ki, más sorrend? Esetleg vendéglős ebéd, vacsora?

Krúdy emlékséta októberben, igény szerint szemerkélő esőben...

2010-09-07T17:16:00.008+02:00

Felmerült mindenféle irodalmi séták és kirándulások gondolata, és elsőre, úgy tűnik, Krúdy a befutó.

2010. október 16. szombat

(délelőtt bágyadt napsütés, sárga lombú fák, illatos avar, délutánra szitáló eső, ha kérhetem)

Itt most elkezdem gyűjteni az ötleteket, miközben körvonalazódik a nap.

életrajzi helyszínek: Nyíregháza, Debrecen, Nagyvárad, Pest, Margitsziget, Óbuda, Kerepesi temető
Pest, Belváros, Ferencváros légköréről és kocsmáiról: Hét bagoly c.regényében
temető:
http://www.agt.bme.hu/varga/foto/kerepesi/krudy.html
Vörös postakocsi:
http://www.gasztrostudio.hu/etterem/ettermek/vorospostakocsi.htm
időpont? okt. 21 évfordulója, közeli hétvégén?
Krúdy fröccs "9 dl bor+ 1dl víz, ilyen arányban a víz megnevetteti a bort"
Kéhli vendéglő, Óbuda http://obuda.blogter.hu/99728/a_jo_oreg_kehli_vendeglo
Krúdy Kávéház
Krúdy emlékház http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Krudy_Gyula_emlekhaz_Obuda_P8250182.jpg
párbaj
http://krudy.hu/index.html
rövid felolvasások

Melyik regényeket kellene addig átolvasni?

Hogyan épüljön fel a séta?

Na mit találtam:

2010. OKTÓBER 18.

A Krúdy-recept, hogyan kell élni

Óbudai Társaskör (Budapest III. Kiskorona utca 7.) Nagyterem

Kezdő dátum:

2010-10-18 19:00

A sok zenével átszőtt irodalmi esten vidám útmutatóként szolgál, s a kis történetek, példázatok, aranyszabályok sokaságát hallva ki-ki magára ismerhet és megszívlelheti az élet dolgaiban jártas Krúdy tanácsait.

Ahogy a régiek tudtak élni… Krúdy Gyula nemcsak sajátos hangulatú műveket írt, hanem életmódjával is alakította legendáját. Szerelemről, nőkről, álmokról, ételről, italról, férfias viselkedésről máig érvényes megfigyeléseket, ironikus bölcsességeket olvashatunk műveiben.

Közreműködik: Ráckevei Anna, Helyey László

és a

Kék Duna Koncert-Szalonzenekar

Művészeti vezető: Berki Sándor

Irodalmi szerkesztő: Fráter Zoltán

Belépőjegy: 1600 Ft diákoknak 800 Ft

Bodor Ádám felolvasóest

2010-09-05T08:19:00.002+02:00

Derű és lelassulás!

Nem tudom, létezik-e háromfelé hasadt tudat, de én tegnap azt sem tudtam, mit szeressek benne jobban. Néhány hónappal ezelőtt volt egy este, amikor a nagyapám mesélt, egészen hasonló hangulatban. Ráadásul hasonló korúak lehetnek. A hangja pedig csukott szemmel pont olyan volt, mint egy nagyon kedves tanáromé. (Bálványos Huba, grafikus)

Felütésként egy legénykori házbuliról mesélt. (Sosem szabad elfelejteni, hogy a kedves, szelíd, őszhajú bácsik is voltak csibészek.) A mulatságot egy jómódú orvoscsalád leánykája tartotta otthonukban, akivel jó barátságban volt akkoriban. Hajnalban felötlött bennük, hogy ideje volna főzni egy jó kis tyúkhúslevest. Ekkor kimentek a baromfiudvarba, és a lány egy mozdulttal- és egy hatalmas konyhakéssel, elnyisszantotta a tyúk nyakát.A véres kést látva a fiatalembernek egy kis tréfa jutott eszébe. A lány kinnmaradt, ő véresen, falfehér arccal belépett a házba, és halkan, megtörten bejelentette, hogy megölte a háziasszonyt. Döbbenetes percek következtek,csönd, iszonyat, erősödő feszültség. Törte a fejét, hogyan jöjjön ki jól a helyzetből, mikor a mennyezetről lezuhant egy hatalmas csillár, egyenesen a zongorára. A lármára berontott a lány, elvágva ezzel a gordiuszi csomót.

Egy későbbi alkalommal, mikor álmai hölgye- nyilvánvalóan tévedésből- másba szeretett bele, újabb csínyt eszelt ki. A házibuliba, ahol mindhárman megjelentek, egy üveg mustárral érkezett, melynek tartalmát a fenti fiatalember kabátzsebében kívánt elhelezni, hogy erre a tévedésre felhívja figyelmüket. Mikor azonban szembesült azzal, hogy a rendezvényen a párt ifjúsági titkára is jelen van, érezte, hogy lovagiatlan dolog lenne a mustárt másnak adni, bármilyen sokszor is képzelte el a pillanatot, mikor szerelmének szerelme hazafelé andalogva mustárba dugja fázós kezét...

Bodor Ádám saját bevallása szerint a mai napig gyakran meglepi családtagjait ilyen kedves pillanatokkal :-)

Jómódú polgári családban nőtt fel Kolozsváron, a református kollégium diákja volt. Bölcsészeti tanulmányokat nem folytathatott, mert politikailag aktívabb volt a kívánatosnál, így református teológiát hallgatott. Bár a hit kérdésében ekkoriban erős vívódásai voltak, tanulmányait fontosnak tartotta. (Életében csak a fogorvosi váróban töltött órákat tartja hiábavalónak, mert az az egyetlen hely, ahol még gondokodni sem képes az ember...) A teológia után a református egyházkerület levéltárában kapott állást, majd néhány év múlva beállt gépírókisasszonynak. Pötyögés közben született gondolatai ébresztették rá, hogy az írói pálya lesz számára az igazi.

Szoros kapcsolatban él a természettel. Fiatalabb korában hoszú hetekre vonult el a hegyekbe, elmélázni, semmittenni. Gombászott, sajtra alkudozott, és gondolkozott.

Tőle hallottam először, hogy a Szent Anna tó az erdélyi ellenzéki fiatalok szakrális gyülekezőhelye volt. Valószínűleg ez sokaknak nem újdonság, de én keveset tudok azokról az évekről.

A térségben levő feloldhatatlannak tűnő viszályok egyik okának tartja, hogy maguk az ottélők is nagyon tájékozatlanok a térség történelmét, viszonyait tekintve. Például, hogy a szászok századokon át zárt közösségben éltek, és éppúgy nem kedvelték akkoriban a magyarokat, mint sokan mások. Sok rossz döntést hoztak az akkori magyarok, mondta. enyhülés az ötvenes, hatvanas években kezdődött: ellenségem ellensége a barátom- alapon. Barátsággá azonban sosem teljesedhetett ki a két nemzetiség viszonya, mert a szászok szinte teljesen kitelepültek mára.Az enyhülés ékes bizonyítéka első felesége, aki szász lány volt...

Kérdésre válaszolva elmondta, nem nagyon tud a magyar irodalomból senkit, aki közvetlenül, erőteljesen hatott volna írásaira. Román írókat alig olvas, mert bár románul kiválóan beszél, a román irodalmi nyelv annyira eltér a köznapitól, hogy nem tudja élvezettel befogadni.

Írásaiban legfontosbb formai elemnek a szűkszavúságot, a minimalizmust tartja.

Azt mesélte, ő a börtönben és a diktatúrában sem érezte magát megnyomorítottnak, élt, írt, szeretett, mint minden ember. Kinek épp hol adatik ez meg. (Hát ezt érzem én a Sinistrában, én egyáltalán nem találtam nyomasztónak.)

Végül két tárcát olvasott fel, ami a hetvenes években jelent meg lapokban: a Bojtkészítőt, ami egy szorgalmas házbizalmi feljegyzéseiből idéz, és egy remek utibeszámolót. Az írószövetség nem engedte el Angliába, ahová meghívást kapott egy irodalmi rendezvényre, mert megbízhatatlannak tartották amivel ő mélyégesen egytértett. Kárpótlásul részt vehetett egy- ha jól értettem-kaukázusi írótalálkozón,ahol a Szovjetunió és a baráti országok nagyságai lehettek jelen. Megpróbálom megszerezni a tárcát, mert egyszerűen csodáltos ! Csak kulcsszavakat addig: jeges szélben éneklő úttörők a hágón, őszirózsák, Petőfi és rozsdaszínű őszi erdő.

Egy Polgárról

2010-08-04T08:25:00.003+02:00

Hát akkor jöjjön Márai. @Pavel meggyőzött.

Egyre kíváncsibb vagyok, milyen kép alakul ki a végére a Magyar Polgárról. Eddig nem mindenben egyezik a véleményünk, de a regényt élvezem. Kétszer is elolvastam a polgári szalon berendezését leíró részt, leginkább a szarvasos goblein kefetartó égett a vizuális memóriámba :-) Milyen érdekes szokás, hogy a kor ízlését gőgösen megvetve a korábbi- ott biedermeier- légkörről merengünk sóhajtozva… Bezzeg az én időmben!

Bosszantóan gőgös könyv ez! Még akkor is olyan elnéző magával, amikor tudja, hogy a véleménye igencsak eltér a „komilfó”-tól. Mint valami angol főúr, aki még ezt is megengedheti magának. Kis zsidózás, csak elegánsan, egymás közt, a pincérekkel elfogyasztott ebéd megvetése, akkor is, ha nagybátyjával, és könnyedén tudja hozzátenni, hogy igen igen, megmérettetett, és könnyűnek találtatott. Fölényes mosoly, és akkor? Most mi van, irigykedem?

Birkózunk. Kikerülhetetlen,hogy az ízig-vérig Polgár neurotikus legyen? Polgár Anyák, ejnye…

Győzött a Polgár, jó ez a könyv! Áttörés Leipzig-nél. Finom és elegáns iróniára bukkantam. Igaz, csak emlegeti,de akkor is :-)

Igazságtalan voltam az elején a Polgárral: gőgös, gúnyos, leereszkedő, de egyformán mindennel és mindenkivel szemben, ráadásul az egész mégsem bántó! Nem tudom még megfogalmazni miért, de jó olvasni.

Márait nem szerettem meg, de nem hagy nyugodni. Van benne valami fura erőszakosság, ami miatt tovább kell olvasni. Volt, amikor irigykedtem, miért nem születtem ilyen bérházas biedermeier családba, aztán oldalról oldalra jobban csodálkoztam, miért van úgy oda ezért a világért, ha nem tud szinte semmit szeretni benne? Amikor Budára költözött, már érteni véltem neurózisos -magányos attitűdjét. Vagyis kezdtem érezni, honnan kell nézni, amit olvasok… Kevés, kevés, még csak egy hangulat… Ígérem, a naplókkal folytatom. De előbb kieresztem ezt a hideget a lelkemből…

Spiró felolvasóest az Olvasóligetben

2010-08-01T09:08:00.004+02:00

Gondolatok, ahogy én emlékszem:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két tizenhat éves srác. Beültek egy újlipótvárosi kisvendéglőbe- vagy kávéház volt? nem tudom. Leültek, és eldöntötték mivé legyenek. Irodalom, de merre? Verssel nem lehet befutni, a regény nagy meló, a novella piszlicsáré...így hát legyen dráma. Kiszeretett Újlipótból- nahát, a különc! Hogy lehet? Vacak is emlékek idegesíthetik...

A színház mostanában inkább a rendezők önmegvalósításáról szól, kevésbé a darabról, pláne a szerzőről- mondja, valahogy így. Meg a regény talán mégiscsak jobban fekszik, így ma már inkább erre tovább. A lengyeleknél be lehet futni! És tessék, már el is érte , hogy igyekezzek beszerezni a Messiást is! Mi az, amivel nagyon ki lehetne borítani a lengyeleket, de ők inkább megszeretik, de nagyon? Szentek lecibálása a porba? Ide nekem!!!

Lehet olvasókat, pláne értő olvasókat nevelni , ha a tizenéveseket rögtön Odüsszeusszal vágják fejbe? Ne kronológikusan, ne tematikusan, hanem egyes kiemelt művek mentén, egymásra épülve, egyre mélyebbre ásva, elemezve, beszélgetve jussanak el az antik szerzőkig! Régi mániám. Én ugyan "csak" kicsiket fogok tanítani, de olyan fontosnak érzem hogy jó alapokat tegyek le bennük...Olvassanak, kérdezzenek és gondolkodjanak. A kételkedés magját ültetem el mindben...:-))

Mesélt sokat Shakespeare-ről, az eredetiről és az átiratokról, az új fordításokról, Paszternákról, Hamlet melegségéről és Ophelia obszcén kis dalairól, amit Arany olyan szemérmesen fordított. Most kereshetek sürgősen egy kortárs műfordítást, nagon kíváncsi lettem! És kíváncsi lettem azokra a drámákra is, amiket "feljavított", továbbgondolt. Vadászhatok...

És mi mindent nem olvastam még, amiről szó esett! Móricz Rab oroszlánja, a polgári házasságról, melegen ajánlva. Illik is most Márai mellé! Kaffka Margit, de nem a Színek és évek, mi is volt? Talán Hangyaboly? Kaffka Margit és Miskolc, Kaffka könyvtárban kezdtem pályafutásom, és még nem olvastam... Hamvas Béla...még nem biztos, hogy itt az ideje. Juhász Ferenc- Juhász Ferenc? Nem is hallottam- szégyenkezhetek. De érdekes, délelőtt én is épp a vele készült interjút hallgattam a klubrádión, mint a Nagy Író :-) óóó kis közös hullámok...

Sosem gondoltam rá, hogy a csehek utálhatnák Svejket vagy Hrabalt! Az ő humorukkal nem bírják a szatírát??? Az osztrákoknál ezt természetesebbnek érzem...

Miért a Fogság futott be, és miért nem a Jégmadár? Majd utólag megírom, nálam mi a sorrend... Eddig Feleségverseny, Honderű, Fogság.

És végül hulljon le a lepel: Ősszel....Tavaszi tárlat!

Szerelem, Vronszkij

2010-07-08T18:04:00.001+02:00

Próbálom összeszedni, hol kezdte el Anna félrevinni a szerelmét. Az eleje annyira egyszerű volt, nagyon emberi, hétköznapi, és épp ezért olyan szép. Férjhezmenni, gyereket szülni, és találgatni, ennyi volt? Vagy jön még ennél komolyabb szerelem? Egyéltalán,szerelem. Ugyan kinek ne jutna néha ilyesmi az eszébe?

"Uram, bocsáss meg, segíts!"

2010-07-05T09:57:00.002+02:00

"- Kosztya, ne ijedj meg. Semmi. De úgy látszik..."

"Hibás azonban nem volt. Kitty szenvedett, panaszkodott és diadalmaskodott a szenvedésével, és örült neki, és szerette. Levin látta, hogy valami gyönyörű megy végbe a lelkében, de hogy mi, nem tudta megérteni, meghaladta az értelmét."

"-Uram, könyörülj! Bocsáss meg, segíts!- hajtogatta a valahogy váratlanul, egyszerre csak a szájára szökő szavakat, s ő, a hitetlen ember, ezeket a szavakat nem csak a szájával hajtogatta."

"Attól a perctől, hogy felébredt, s látta, miről van szó, Levin fölkészült rá, hogy gondolatait és érzéseit elzárva, okoskodás és találgatás nélkül, keményen viselje, ami rája vár; elhatározta, hogy a feleségét sem hangolja le, ellenkezőleg, megnyugtatja, s éleszti a bátorságát; még azt sem engedi meg magának, hogy arra gondoljon, mi lesz, hogy végződik. Azután ítélve, amit kérdezősködéseire a dolog szokásos tartalmáról hallott, képzeletben arra készült, hogy vagy öt órán át tűr, azalatt tartja magát, s ezt, úgy hitte, meg is tudja tenni."

"De amikor a doktortól visszatért, s a szenvedő Kittyt megint meglátta, mind sűrűbben ismételgette az "Uram, kegyelmezz, segíts"-et, fölsóhajtott, fölfelé vetette a fejét, s félelem fogta el, hogy nem bírja ki, elsíírja magát, vagy elszalad. Annyira gyötrődött. Pedig még csak egy óra telt el."

"Uram,bocsáss meg, segíts!"-hajtogatta szüntelen magában, s hiába volt a nagyon is hoszú s teljesnek hitt elidegenedés, úgy érezte, éppen olyan bizalommal és egyszerűen fordul Istenhez, mint gyermeksége és kora ifjúsága idején."

"...útközben eszébe jutott, hogy nem bűnös, s óvni, segíteni szeretett volna; de ahogy ránézett, megint csak azt látta, hogy segíteni nem lehet, és elborzadt."

"Olyan szörnyű kiáltás volt, hogy Levin föl sem ugrott; lélegzetét visszafojtva, ijedt-kérdőn nézett a doktorra.[...] A kiálltás elhallgatott, de most valami változás állt be. Hogy mi, azt nem látta, nem értette, és nem is akarta látni és érteni."

Lev Tolsztoj: Anna Karenina

2010-07-04T18:39:00.001+02:00

Nagyjából egy hete olvasom, a férjemet elragadta a focivébé, így valami fajsúlyos, odafigyelőset kerestem erre az időre.

Miután a blogot később kezdtem, mint az olvasást, nem leszek egészen kronolgikus. Friss benyomások először, aztán meglátom.